Nyomtatóbarát változatOldal küldése ismerősnekPDF változat

Bánki Donát (1859. Bakonybánk - 1922. Budapest)

A Veszprém megyei Bakonybánk községben született 1859. június 6-án. Eredeti neve Löwinger, amelyet 1879-ben változtatott Bánkira. Apja orvos volt. Elemi és középiskolai tanulmányainak egy részét magántanulóként végezte és Pápán vizsgázott. A budapesti Műegyetemen 1880-ban szerezte meg abszolutóriumát, azonban csak későn, 1893-ban szerzett diplomát. 1879-ben tagja lett a Magyar Mérnök és építész Egyletnek. 1881-82-ben a Ganz és Társa Vasöntő- és Gépgyár gépkonstruktőre, később osztályvezetője, végül főmérnöke volt. Konstrukciói közül kiemelkedtek a II. Világháborúban elpusztult, de addig kifogástalanul működő pesti Duna-parti gabonaelevátor, vasúti váltó, fordítókorong, turbinák, stb. Ennek az időszaknak világhírűvé vált eredménye a gáz- és petróleummotorok kifejlesztése. Még gépészmérnök-hallgató korában pályadíjat nyert "A gázgépeknél használandó legcélszerűbb méretek és keverékek meghatározása" című tanulmánya, mely később német nyelven is megjelent.

Amikor a Ganz gyár az akkor induló gázmotorok fejlesztését elhatározta, az ezzel megbízott Bánki Donát Csonka Jánossal hozzákezdett egy, a meglévőknél kedvezőbb és gazdaságosabb működésű motortípus kidolgozásához. Nevükhöz fűződik a motorgyártás hazai bevezetése. Közös alkotásuk volt a magyar motoripar első és a nemzetközi piacokon is versenyképes terméke, a Ganz-gyár által előállított Bánki-Csonka-motor, melynek legjelentősebb újítása az 1893-ban szabadalmaztatott porlasztó (karburátor). Közös tanulmányukban van szó szabadalmi bejelentése fél évvel megelőzte Maybach németországi találmányát.

A Bánki-Csonka motorokat a Ganz gyár sorozatban gyártotta a századforduló környékén. Közben Bánki önálló szabadalmakat is bejelentett: nagynyomású robbanómotorra, amelyet később víz-befecskendezéses hűtéssel tökéletesített, gőzturbinára, elsőkerék-hajtású autóra és motorkerékpárra. 1894-ben szabadalmaztatta az első nagynyomású robbanómotort, a korában világhírű Bánki-motort, melynél a robbanókeveréket a hengerbe porlasztott vízzel hűtötte le, s ezzel a motor hatásfokát korábban nem remélt mértékben sikerült fokoznia. (Bár a Bánki-motor elterjedését a néhány évvel később megjelent Diesel-motor megakadályozta, mind a kompressziónövelés, mind a vízbefecskendezés elvét később is alkalmazták.)

Tudományos kutatásainak elismeréseképpen a Magyar Mérnök és Építész Egylet kétszer részesítette Hollán-díjban.

Aktív életének második felében professzor volt a Budapesti Műegyetemen. 1889-ben nevezték ki először az akkori gépelemek és emelőgépek tanszékére, egy év múlva pedig a hydrogépek tanszékére, tanszékvezető egyetemi tanárnak. Ezen a számára új területen is kiemelkedőt alkotott. 1903-ban már szivattyú-szelep szabadalmat jelentett be, 1905-ben pedig Liége-ben kongresszuson mutatta be gőzturbina-elméletét. Tanári működése alatt a gépészmérnöki oktatásba bevezette a gyakorlati képzést, tudományos kutatások feltételeinek biztosítás érdekében laboratóriumokat építtetett a Műegyetemen, amelyek tervezésében ő maga is részt vett. Mialatt a Műegyetemen tevékenykedett elméleti kutatásainak területe egyre inkább szélesedett.

1902-ben készült el elsőkerék meghajtású automobilja, amelynek szerkezeti megoldása számos olyan elemet tartalmazott, amellyel messze megelőzte korát. Érdeklődése az akkor még gyermekcipőben járó repüléstechnikai kérdések felé fordult. 1909-ben repülőgép stabilizátor műszert szerkesztett.

1911-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta. Az 1911-es székfoglalójában "A folyadékok mozgása hajlított csatornában" címen az általa tervezett vízgép-laboratóriumban végzett hidraulika-kísérleteiről számolt be.

1916-ban szabadalmaztatta vízturbina-találmányát, amely nevét a mai napig ismertté teszi, és amelynek akkor gyártott több száz példányából sok még ma is működik.

1922. augusztus 1-én halt meg Budapesten. Halálát követően számos emlék örökítette meg nevét. Szakmai és emberi kiválóságának elismeréseképpen nevét 1954. december 19-én vette fel a mai Bánki Donát főiskolai kar jogelőd intézménye. 1984-ben a mai hazai gépészek Bánki-emlékparkot avattak szülőfalujában.